Főegyházmegyei Múzeum, Eger

INTÉZMÉNYÜNK TÖRTÉNETÉRŐL BŐVEBBEN:

A Főegyházmegyei Múzeum a Főegyházmegyei Levéltárral egy épületben működik. Egerben a muzeológiának immáron több, mint másfél évszázados hagyományai vannak. Első lépésnek Pyrker János László egri érsek székfoglalása tekinthető, amikor az egykori velencei pátriárka jelentős számú (190 darabból álló) és kvalitású festményével 1827-ben megérkezett Egerbe. A képek jórészt a velencei festőiskola művészeitől származtak. A frissen kinevezett főpap azonnal egy új épületszárnyat emeltetett - a délit - az érseki palotához, hogy képtárát méltó körülmények között el tudja helyezni. Mikor azonban az 1836-ban berekesztett országgyűlés egyik utolsó ülésén az összegyűlt rendek 500 ezer forintot szavaztak meg a Pesten létesítendő Nemzeti Múzeum számára (a festménygyűjtemény jelenleg a Szépművészeti Múzeumban található), akkor a pátriárka érsek a fellelkesült hangulatban felállt és gyűjteménye jelentős részét - 140 darabot - felajánlott a felállítandó múzeum számára.

Pyrker később még mintegy 50 képpel egészítette ki az adományt. Ezt a nemes gesztust az 1836. évi XXXVIII. törvénycikk 2. §-a így örökíti meg: "Felső Eöri Pyrker János László Patriarcha és Egri Érsek azon nemes tette, minél fogva ritka jelességű becses képgyűjteményét a Nemzeti Múzeum gyarapításául a hazának felajánlá." Ezek ismeretében vetjük el azt az egyébként közszájon forgó hagyományt, miszerint az érsek afeletti mérgében ajándékozta volna el a gyűjteményt, hogy a város nem kívánt részt vállalni a képtár fenntartásának költségeiből.

Tehát a gyűjtemény 1828 -tól az 1844 -es elszállításig az említett épületrészben volt kiállítva, 1836-tól pedig " a nemzeti musaeum képtára" címmel.

A gyűjtemények történetének következő állomását az 1874-ben megnyílt Egri Érseki Líceum Múzeuma jelentette, amely 1944-ig fogadta a látogatókat, és amely a Líceum első emeleti termeiben nyert elhelyezést. Ennek alapját képezte, hogy Bartakovics Béla egri érsek 1872-ben egy jelentős régiséggyűjteményt vásárolt, melynek tárgyai között érmék, kelta és románkori bronztárgyak, középkori vastárgyak szerepeltek, végrendeletében pedig 450 darabból álló éremgyűjteményt hagyományozott a saját maga által alapított múzeumra. Utódai követték példáját, és hasonló áldozatkészségük nyomán - többek között - egy jelentős festménygyűjtemény, számtalan hagyaték gazdagították a múzeumot.

A második világháború éveiben biztonsági okok miatta a múzeum látogatása szünetelt. 1950-ben pedig a Múzeumok és Műemlékek Országos elrendelte az egri Érseki Múzeum anyagának közgyűjteményben való elhelyezését. A szóbeli rendelkezés alapján egy hevenyészett leltár és jegyzőkönyv segítségével megtörtént a gyűjtemények elszállítása. A leltározás mikéntjére vonatkozóan egyetlen tételt idéznék: "1 kis láda sarkantyú és egyéb vastárgy". Így aztán nem is csoda, ha a Líceumtól a Buttler házig, az akkori múzeumépületig tartó alig 300 méteres útszakaszon több tucat tárgynak nyoma veszett.

Csak a rendszerváltást követően került sor a gyűjtemény tulajdonjogának tisztázására. A Főegyházmegye visszanyerte gyűjteményei feletti tulajdonjogát, egyidejűleg pedig letéti szerződésekben biztosította azokat a jelenleg gondozó intézményeket, amelyek meghatározott, de belátható ideig kiállításaikban és egyéb tevékenységeiknek megfelelően használhatják a gyűjtemény darabjait.

Az egri Érsekség és Káptalan tulajdonában számtalan olyan liturgikus tárgy volt és van, amely nemcsak ipar-és képzőművészeti, hanem történeti értékekkel is rendelkezik. Ezek jó része a XVIII-XIX. századból származik és a német, osztrák, és magyar textil és ötvösművészet remekei közé tartozik.

Már az 1970-es években kísérlet történt arra, hogy ezeket kiállításon mutassák be a nagyközönségnek, de akkor még ennek sem a tárgyi, sem a személyi feltételei nem voltak biztosítottak. Megtörtént azonban az anyag teljes körű és szakszerű nyilvántartásba vétele.

1992-ben nyílt először lehetőség arra, hogy megteremtsük a működésünkhöz szükséges anyagi feltételeket. Ekkor közös intézményként kezdte meg működését a múzeum és levéltár, és erre való tekintettel egy épületben is nyertek elhelyezést.

1993-ban nyílt meg az intézmény állandó kiállítása, mely az egri püspökök és érsekek történetét mutatja be a török kiűzésétől a második világháború végéig . Ez az időintervallum mind tárgyakkal, mind írásos forrásokkal jól dokumentálható, és az egyházmegye történetének két jól körülhatárolható korszakát jelenti.

Az első időszak felöleli a teljes XVIII. századot, és négy olyan kitűnő püspök egri működését jelzi, mint Telekessy István, Erdődy Gábor, Barkóczy Ferenc és Eszterházy Károly, majd folytatódik a feudális korszak végéig, és magába foglalja többek között a kiváló pátriárka - érsek, Pyrker János László egri működését.

A második korszak a földesúri joghatóság és terhek megszűnésétől datálódik, és a második világháború végéig tartott. Ennek az időszaknak legkiválóbb egyénisége Bartakovics Béla érsek volt.

A kiállítás tárgyi anyagát elsősorban azok az iparművészeti szempontból kiemelkedő egyházművészeti tárgyak képezik, melyek jó része a fent említett személyekhez köthető, s így nemcsak művészettörténeti, hanem egyháztörténeti és helytörténeti értékkel is bírnak.

Gyűjteményünk gyarapítását is ebben a szellemben végezzük, kisebb mértékben vásárlások révén, és gyakran előfordul az is, hogy az egyházmegye plébániái az általuk már nem használt műtárgyakat a tulajdonjog fenntartása mellett megőrzésre, illetve kiállításra az intézménynek átadják.

2011-től az Érseki Vagyonkezelő Központ keretein belül működik intézményünk, közös egységet alkotva a Főegyházmegyei Könyvtárral.

Tevékenységi körünkhöz tartozik, hogy számítógépes nyilvántartást vezetünk az egyházmegye valamennyi plébániáján fellelhető műtárgyakról és egyházművészeti alkotásokról, valamint a műemléki védettséget élvező épületekről. Nyilvántartásunk biztosítja a műtárgyak azonosíthatóságát, azok védelmét és biztonságát.

Viszonylag nagy könyvtárat alakítottunk ki, amely mind az itt dolgozók, mind pedig a kutatók számára jól használható.

Levéltárunk nagyon látogatott, és a múzeumban is sok kutató jelenik meg, akik elsősorban szakdolgozataikat készítő főiskolai és egyetemi hallgatók, helytörténeti kutatók.

Intézményünk gondozásában más eddig is több kötet jelent meg, ezek egy része forráskiadvány, másik része az itt dolgozó kutatók és felkért szerzők tanulmánykötetei, valamint az egri egyházmegye történetét feldolgozó kiadvány sorozat részei.